Amhe-démon: Amundtestű, szörnyetegfejű démon, Amhe-Ramun manifesztációjának egy porhüvelye. Anyagi testének fenntartásához olykor élelemre, szellemének táplálásához pedig véráldozatra van szüksége. Félelmetes külseje ellenére önmagában csak mérsékelten veszedelmes, ám tucatnyi amund démon őrzi és szolgálja. Összesen huszonhárom Amhe-démon létezik, többségük a mélysivatagban, titkos templomromokban rejtőzik. A Manifesztációs Háború krónikája szerint egyet közülük al Abadana elestekor elpuszítottak a dzsennek.

El Dzsiah: A legrettegettebb vihar a Taba el Ibarában, főként a Sheral-menti és a középső területekn, azaz a Mélysivatagban tombol. A mélykék égből sűrű, óceáni eredetű eső zuhog, de a föld felett nyíllövésnyi magasságban eltűnik s Ynev valamely más pontján hullik alá. Innen származik közkeletű neve is: Szárazvihar. A jelenség minden bizonnyal a Taba el Ibarát létrehozó ősi mágia eredménye. A vihart a földön tomboló, örvényeket vető szél kíséri, mely elsodor, elpusztít mindent, ami az útjába akad.

Kheb-thueeth: Az amund démonok másik fajtája, a szobor-démon. A démonok ekként történő megidézése, egyáltalán a mozgó, életet rejtő szobrok a Délvidéken kevéssé ismertek. Egyedül Kránban találni hasonlókat, ott őrbálványnak, a pyarroni nyelvben pedig élő szobroknak nevezik őket. Irányításukról az esetek többségében az úgynevezett bálványmester gondoskodik, ezt a szerepet az amundoknál bármelyik pap vagy Amhe-démon képes ellátni.

A kheb-thueeth démonok általában ember méretűek, amundokat vagy Amhe-démont formáznak. A köz-amund (hebet) az istenek követeinek, megtestesülésének tartja őket, gyakorta imádsággal fordul hozzájuk, melyre a démon - a papok akarata szerint - válaszol is. A nagyobb hatalmú kheb-thueeth démonokat kifestik, felékszerezik, olykor főpapok, nevezetes amundok vonásaival ruházzák fel.

meneth: Az amundok jellegzetes fogazott kardját, a meneth-t más ynevi civilizáció nem ismeri. Nem elsősorban ölésre, hanem roncsolásra, csonkításra, kínokozásra alkalmas. Pengéje újnyi vastag, élezetlen acél, melyet körben hegyes és éles gúlák fogaznak. Vágáskor a fogak tépik, szaggatják az áldozat testét, csúf és fájdalmas, nehezen gyógyuló, ám nem túl mély sebet ejtve.